keresés

A szíriai „szívek hercegnője”

A Vogue című divatlap fotóján szereplő hölgy törékenynek mutatkozik, ugyanakkor nagyon is határozottnak. Egy Damaszkusz melletti hegyen áll, karmazsinvörös kasmírkendőbe burkolózva. „A sivatag rózsája” – írja róla a francia magazin amerikai kiadása a Bassár al-Aszad szíriai elnök feleségét bemutató írásban. „Aszma al-Aszad különös keverék” – olvasható a lapban –, „egy karcsú, hosszú lábú szépség, elemző lélek, aki beszéd közben enyhítő kifejezéseket alkalmaz.” A fényesen csillogó kép azonban csak egy kivágás, illúzió, mint annyi sok más kép Szíriában.

Londoni lány szír gyökerekkel

Alig hogy „minden first ladyk legfrissebbikéről és legvonzóbbikáról 2011 márciusában az első tudósítások megjelentek, Damaszkuszban kitört a tiltakozás a tekintélyelvű rezsim ellen. És miközben a Vogue olvasói az elnökfeleség stílusos gardróbjáról informálódhattak, a hadsereg tüzet nyitott a békés tüntetőkre. A konfliktus azóta hétezernél is több halálos áldozatot követelt, s a hadsereg az utóbbi egy hétben kegyetlen hadjáratot folytat az ellenzékiek fellegvára, Homsz ellen. Az erről szóló tudósításokhoz egyáltalán nem illenek azokhoz a képekhez, amelyek az elegáns hölgyet ábrázolják. A 36 éves nő sokáig a modern, liberális Szíria arcának számított, egy olyan országénak, amely felhagy megcsontosodott struktúráival, és nyit a világra.

Aszma al-Aszad London nyugati részén, Actonban született, egy diplomatanő és egy nagytekintélyű szívgyógyász lányaként – szíriai gyökerekkel. A Queen’s College nevű elit magániskolában tanult; diáktársai Emmának szólították. Miután befejezte az informatikában és a francia irodalomban folytatott tanulmányait, beruházási bankárként kezdett karriert, előbb a Deutsche Banknál, utóbb a JP Morgannél. Ellentmondásos adatok keringenek arról, hogy miként találkozott Bassár al-Aszaddal. Az egyik változat szerint családi nyaralás alkalmából ismerkedtek meg Szíriában. Más források azt állítják, hogy tradicionális módon a családjaik szervezték meg. A házaspárt 2002-ben II. Erzsébet királynő is fogadta.

Szunnita és alavita

A 2000-ben megtartott esküvő után az újdonsült házaspár hazatért Szíriába; Bassár atyja, Háfiz épp ezekben az időkben adta át a hatalmat fiának. A 25 éves fiatalasszony ekkor – lehetőségeit kihasználva – megannyi segélyprogramot indított el; ekkor kapta meg a „Szíria Lady Dianája” becenevet. Ezt a képet azonban hamar megbillentette a kezdődő fölkelés, miután Aszma hallgatott a szörnyű cselekményekről, amelyekért a férje volt a felelős: ettől kezdve már nem hasonlították a brit „szívek hercegnőjéhez”, sokkal inkább egy mai Marie Antoinette-hez, aki luxusban él, miközben országa elmerül a káoszban. Nem csak a kozmopolita csillogás áll ugyanis ellentétben a gyilkos erőszakkal, amellyel a férje a tiltakozó mozgalmakkal szembeszáll. Tudni kell, hogy Aszma al-Aszad ráadásul egy szunnita família tagja, amely épp Homszból származik. Az Aszad-klán ezzel szemben az alavita kisebbséghez tartozik.

Az Al-Masri al-Júm (Egyiptomi Nap) című kairói lap a minap azt írta: az asszony megkísérelte, hogy három gyermekével elmeneküljön Szíriából. Szökött katonák egy csoportja azonban a repülőtérre vezető úton feltartóztatta a kocsiját, és visszatérésre kényszerítette. A tudósításnak – persze – nem ártana utánajárni: nem ez az első alkalom, hogy elterjed a pletyka az elnökné kiutazásáról. Tavaly nyáron többen is arról cikkeztek, hogy Aszma Londonban telepedett el. A hír azonban hamisnak bizonyult, mivel az asszony azóta többször is mutatkozott a férje oldalán. Legutóbb január elején a gyermekeivel közösen kísérte Bassárt Damaszkuszban az Aszad-hívek tüntetésére.

Lefizették a sajtót

A francia Paris Match egyszer „a fény részecskéjének” nevezte „egy országban, amely tele van árnyékfészkekkel”. A The New York Times is a „karcsú ifjú pár” vonzásába került: „Úgy hatnak, mint egy szekuláris, nyugatias arab fúzió esszenciája, az elegáns doktor, az elnök, és Nagy-Britanniában született felesége.” A szíriai rezsim, amely épp ebben az időszakban esett a militáns iszlamistákhoz fűződő kapcsolatai miatt elszigeteltségbe, kiválóan kihasználta ezt a politúrozott imázst. „Ezeket a cikkeket az ő irodája szervezte, nem véletlen tehát, hogy kivétel nélkül az ő szája íze szerint íródtak” – mondja Andrew Tabler a Washington Institute-ról; Tabler korábban sajtótanácsadóként tevékenykedett Aszma egyik jótékonysági szervezeténél. A The Hill című lap tudósítása szerint a damaszkuszi kormány havi 5 ezer dollárt fizetett egy amerikai lobbycégnek, miáltal a Vogue-ban közölt portré megszületett.

Tabler úgy írja le az elnöknét, mint nagyon öntudatos asszonyt, akinek személyisége az idő múlásával döntően megváltozott: „Egyértelműen azt tapasztaltam, hogy a csillogás egyre jobban elkápráztatta.” Azon sem csodálkozik Tabler, hogy a nő nem határolta el magát a tiltakozók brutális leverésétől: „Sokkal jobban érdekli a hercegnő-lét.” Ez viszont új megvilágításba helyezi szociális beállítottságát is, s nem csupán Chanel kosztümjei, Louboutin cipői miatt, amelyek nem illenek ahhoz az országhoz, ahol a népesség nagy része mélyszegénységben él. Tabler biztos az ítéletben: „Karitatív szervezeteit arra használták, hogy ellenőrizzék, nem pedig arra, hogy fölemeljék a civiltársadalmat.”

  aktuális röviden

  aktuális