Francia miniszter rasszista mondatai
| 2012-02-05 23:19:50
nyomtat | elküld

Heves politikai vitát váltott ki vasárnap Franciaországban az illegális bevándorlókat és „a román bűnözőket” rendszeresen ostorozó belügyminiszter újabb kijelentése, hogy „nem minden civilizáció egyenértékű”. Claude Guéant egy jobboldali diákokat tömörítő egyesület által szervezett konferencián szombaton azt mondta: „Azzal ellentétben, amit a baloldali relativista ideológia állít, számunkra nem minden civilizáció egyenlő. Azok, amelyek az emberiség pártját fogják, szerintünk haladóbbak, mint azok, amelyek tagadják azt”. Majd így folytatta: „Azok, amelyek a szabadság, az egyenlőség és a testvériség pártján vannak, számunkra magasabb rendűek, mint azok, amelyek elfogadják a zsarnokságot, a nők kisebbségét, a társadalmi vagy etnikai gyűlölködést”.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Adieu Merkozy!

Adio Merkozy! Bienvenue Merkollande! Meghalt a király, éljen a király! – így ment ez, mióta föld és a világ, s most sincs másképpen. Van, aki siratja, van, aki alig várta a Merkozy néven elhíresült francia-német vezető páros, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök olajozottan működő, egyhúron pendülő párosának széthullását, de egy valamiben kevesen kételkednek; mégpedig abban, hogy az elmúlt négy évben e két „államférfi” határozta meg az Európai Unió gazdaságpolitikáját, nem kis mértékben nemcsak a franciák-németek-görögök, hanem bizony a mi mindennapjainkat is. »

Gál Mária
Plágium

Lassan már az analfabéták is föl tudják mondani a szellemi termékek jogvédelmének szabályait, hogyan és miképpen szabad idézni a más dolgozatából, illetve mi a különbség a kisdoktori meg a szakdolgozat között? Mert lopni nem szép dolog – bár mindenki csinálja egy bizonyos tanultsági szint fölött. »

Krebsz János
Ankaro-damaszkuszáltan

Paradoxális oka annak, hogy Törökország régiómenedzseri státusépítése 2011 óta álldogál: éppen Szíria, az az ország, amelyet a közös határon fenyegetően tett-vett haderők csak 1998-ban tudtak meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem támogatja a Kurd Munkáspártot. Az Aszad rezsim máris úgy látta, hogy egy Ankarával vívott háború kockázata nem éri meg, hogy a kurdokat felhasználva tartsanak Iránnal együtt sakkban egy NATO-tag és Amerika-barát országot, amely már akkor túl régióhangos volt az ízlésüknek. »

Ady András